Elnézést amiért ilyen sokat késtem. Na de itt az új rész :))
Ui: Kérek minimum egy kommentet az új rész csak akkor lesz feltéve
Szerencsére mikor a kocsi megállt a kocsi felhajtón Del gyorsan karon ragadott mi előtt anyja megint elkezd valamiről kérdezgetni vagy beszélni. A bőröndöket hátra hagyva szaladtunk a bejárathoz és nyitottuk ki azt. Levettük a kabátunkat és a cipőnket, a nappaliba rohantunk. Hát eléggé megvoltam lepődve amikor a nappaliba értem.
- Hómancs de nagy lettél! - mondtam miközben oda szaladtam az előbb említett labrador kutyához.
Amint meglátott ő is elkezdett felém rohanni, és egy hirtelen mozdulattal rám ugrott és leterített. Mikor már a földön voltam, végignyalta az egész arcomat.
- Nekem is hiányoztál, de kérlek szállj le rólam mert nehéz vagy.- próbáltam magamról levakarni az igen nagy kutyát, de az nagyon nem akart mozdulni.
- Hómancs légy szíves szállj le CeCe-ről! - sietett megmentésemre David a bőröndjeimmel a kezében. Ennek hatására a kis (jól van inkább nagy) szőrmók méltóztatta magát és leszállt rólam. Gyorsan felugrottam és megigazítottam a ruhámat.
- Köszi David. - hálálkodtam, miközben hozzá sétáltam.
- Nincs mit. Te Darcy mik vannak a bőröndjeidben? Téglák plusz az összes ruhád a marha nagy gardróbodból? - kérdezte miközben letette a (tényleg nehéz) csomagokat.
- Haha. Nagyon vicces vagy. Mit ettél ma tréfa répát? - vágtam vissza.
- És a tanítvány vissza vág a mesterének. Fejlődsz Darcy! - mondta miközben összeborzolta a hajamat.
Miután David elment, hirtelen nagynénémet találtam előttem, egy újabb kérdés záporral.
- Nem vagy éhes? Megmutassam a szobád? Segítsek a bőröndökkel? Vagy valamire szükséged van? - mondta miközben hadonászott.
- Suzanne! - fogtam meg a kezét - Innentől már boldogulok. Most vegyél egy mély levegőt és nyugodj le! - nagynéném megtette azt amire kértem, és (látszólag) lenyugodott.
Ott hagytam Suzanne-t és a bőröndjeimet megfogva, elindultam az ideiglenes szobámig. Mire felértem a lépcsőn elgondolkoztam azon, hogy tényleg téglák vannak a bőröndjeimben. Sikeresen oda értem a hófehér ajtóhoz ami a szobámat rejtette. Jobb kezemmel elengedtem a piros bőröndöm fogantyúját (két bőröndöm van, amiből az egyik egy nagyobb lila, a másik meg egy kisebb piros), és bár bénázva de kinyitottam a szobám ajtaját.
Minden ugyan olyan volt, mint ahogy azt egy éve itt hagytam.
A bámészkodásomat a bal vállamon elhelyezkedő kéz zavarta meg.